2015. december 19., szombat

Karácsonykor

Karácsonykor az emberek megajándékozzák egymást,
Boldogok, mert dicsőíthetik a Messiást.
Karácsonykor az embereknek csak mosoly virít az arcán,
Karácsonykor egyedül a jót látják.

A karácsony nekem a keserűség ünnepe,
Hiszen, bár ugyanolyan nap, mint a többi, boldogan kéne megélni.
Mosolyognom ezen a napon nem sikerül szinte sosem,
Hiába erőltetném; csak a szívem szakad meg így is.

Mert mi a karácsony? Az az ünnep, amikor
A boldogtalanok még inkább boldogtalanok lesznek.
Azért, mert ilyenkor szembesítik őket azzal, hogy boldogtalanok.
Örülniük kéne, de ha egyszer nincs minek?

Amikor a szemedre hányják, hogy magányos vagy,
Hogy egy ilyen szép ünnepen sírnál legszívesebben.
Ki bírja ki ép ésszel azt?
Egyáltalán: ezen átvészelni magad minek kéne?

Hát csak nevessetek boldogan és szeressétek egymást,
Adjátok át a méregdrágán vásárolt, ostoba kütyüket.
Én továbbra is ugyanolyan boldogtalan leszek, mint az év bármelyik másik napján,
Úgysem érdekel az ezen a világon senkit sem.