Még mindig kísért az árnyékod
Álmatlan, fájdalmas éjszakákon.
Te álmodsz-e rólam vajon?
Elmentél, de ez csak nekem fájt,
Neked boldogság volt talán.
Gondolsz azért néha rám?
Azt mondtad, szeretsz, magadhoz öleltél,
Ujjaid a hajamat érintették.
Miért mondtad, ha nem is szerettél?
Ha valami véget ér, az kezdete valami újnak,
De én azóta sem léptem túl rajtad.
Képes leszek rá valaha?
Te voltál az első szerelmem is,
Nemcsak a legmerészebb álmaim közül az egyik.
Miért, miért nem jelentettem neked semmit?!
Összetört a szívem, még most is érzem
Az egész testemen a repedéseket,
Amik utánad maradtak. És te?
Érzed te bármikor is a hiányomat?
Vagy örömmel keresed az utódomat?
Eszedbe jutok legalább néha?
Még mindig kísért az árnyékod
Álmatlan, fájdalmas éjszakákon.
Te álmodsz-e rólam vajon?
