Sosem volt alkalmam megtanulni, mi is az a boldogság,
Épp ezért nem tudom, hogyan tegyek mást boldoggá.
Szóval ne lepődj meg, ha fájdalmat okoz velem lenned:
Ha valaki, hát én vagyok, aki igazán megértem ezt.
Mert nekem fáj a legjobban, hogy az vagyok, aki;
Egy hibákkal, sebekkel megpakolt, szánalmas valaki.
A szívemet ezernyi repedés csúfítja el, úgyhogy kérlek,
Hagyj el, mielőtt túlságosan elmerülsz ebben az egészben.
Tehát ha még nem tetted, most pakold össze a holmidat,
És menj, mielőtt miattam végleg megégeted magadat.
Nem akarom, hogy te is a pokolba kerülj, ahogy én:
Nem érdemled, hogy számodra is kialudjon a fény.
Velem lenni nem kifizetődő: nem értek az emberekhez,
Nem tudok szeretni, mert nem ismerem a szeretetet.
Mit nem értesz? Tűnj már el, és soha ne is lássalak!
Nem akarom, hogy neked is csak fájdalmat okozzak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése