Nem szereti, ha úgy szólítom, "élet"; le akar róla szoktatni,
Mert szerinte ő nekem annyit nem jelent, hogy így hívjam.
Mivel előtte soha nem akartam magamat sajnáltatni,
Ezért, hogy milyen volt az "életem", míg vele nem találkoztam,
Nem mondtam el neki teljesen soha. Éppen ez okból nem is
Tudhatja, hogy ez a becenév nekem miért számít ilyen sokat.
De azt tudja: nekem a számára fontos dolgok épp olyan fontosak,
Mint neki magának. Egyszerűen azért, mert ami őt boldoggá teszi,
Az csak jó dolog lehet, és emiatt nekem is csak örömet okozhat.
De legjobban az boldogít, ha őt láthatom nevetni, mosolyogni:
Akit ő szeret, az kicsit a szívemhez nő nekem is azonnal,
Persze főleg akkor, ha az illető közben őt is boldoggá teszi.
Azt viszont nem tudja, hogy ő egyike annak a kevésnek,
Amiért reggelente úgy érzem, érdemes kimásznom az ágyból;
Akit látni akarok még az életben, és ezért kitartóan felkelek,
Hiába tudom, hogy minden más csak egy kénköves pokol.
A nevetése a gyógyszerem, így én annak, aki boldoggá tette,
Mindig hálás leszek, akkor is, ha közben az egész világ legázol.
Biztosan tudja, hogy ő még vigaszt jelent nekem, akármi
Bajom, nyűgöm, gondom, szívfájdalmam van éppen.
A zenék, amiket küld. A kisugárzása. A csodás tanácsai.
A pozitív gondolkodása, amit én ezelőtt sosem követtem.
De amikor ő mondja, hogy a világ jó hely, el is hiszem neki,
Mert az a világ, amiben ő ott van, csak csodás lehet.
Azonban azt nem tudhatja, és nem is tudja meg soha,
Mennyire fáj, mikor őt bármiért szomorúnak kell látnom.
Nem is képzeli, hogy a kevés humorom kizárólag azért van,
Hogy őt valahogyan nevetésre bírjam. De nem hagyhatom,
Hogy megtudja, valójában mennyit jelent nekem, mert akkor csak
Szánalomból nem küldene el a pokolba, ahova igazán tartozom.
Azt viszont nem tudja, hogy ő egyike annak a kevésnek,
Amiért reggelente úgy érzem, érdemes kimásznom az ágyból;
Akit látni akarok még az életben, és ezért kitartóan felkelek,
Hiába tudom, hogy minden más csak egy kénköves pokol.
A nevetése a gyógyszerem, így én annak, aki boldoggá tette,
Mindig hálás leszek, akkor is, ha közben az egész világ legázol.
Biztosan tudja, hogy ő még vigaszt jelent nekem, akármi
Bajom, nyűgöm, gondom, szívfájdalmam van éppen.
A zenék, amiket küld. A kisugárzása. A csodás tanácsai.
A pozitív gondolkodása, amit én ezelőtt sosem követtem.
De amikor ő mondja, hogy a világ jó hely, el is hiszem neki,
Mert az a világ, amiben ő ott van, csak csodás lehet.
Azonban azt nem tudhatja, és nem is tudja meg soha,
Mennyire fáj, mikor őt bármiért szomorúnak kell látnom.
Nem is képzeli, hogy a kevés humorom kizárólag azért van,
Hogy őt valahogyan nevetésre bírjam. De nem hagyhatom,
Hogy megtudja, valójában mennyit jelent nekem, mert akkor csak
Szánalomból nem küldene el a pokolba, ahova igazán tartozom.
