2017. március 27., hétfő

Így vagyok én is

Hogy nem látod, mennyit jelentesz nekem?
Hogy nem tűnik fel, a szívem milyen gyorsan ver,
Az arcom mennyire sötétpirosra vörösödik el,
Ha csak ott vagy a többméteres közelemben?

Hogy mennyire szeretlek, meg hogy nem látod?
Számomra már annyira fájdalmasan nyilvánvaló!
Egész nap, mint egy megszállott, csak rád gondolok;
Mintha lenne számunkra esély, úgy álmodozom.

Arról álmodom, hogy a kezemet fogod mindig,
És soha nem hagysz el, akár egyetlen pillanatig.
Ábrándozom, melletted jó ember lehetek kicsit,
Egészen úgy, mintha rossz nem történt volna eddig.

Az eszem tudja, hogy mindez lehetetlen, persze,
De ez a tény a szívemet nem tántorítja el tőled.
Csak azt akarom, hogy valaki szívből szeressen,
Hiába tudom: senki szeretetére nem vagyok érdemes.

Szerintem olyan ez, mint a természet szépsége:
Akárhányszor láttad már, elámulsz még ezredszerre.
Így vagyok én is a viszonzatlan szerelemmel;
Még mindig fáj, hiába szokhattam volna már meg.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése