A születésnap

Annyira fájdalmasan gyorsan telnek az évek,

És én évről évre egyre csak öregebb leszek.

Testben is, de leginkább lélekben fáradok,
Valamennyire minden egyes nap meghalok.

Annyiszor rimánkodtam: legyen már vége,
Hogy már nem is emlékszem a kezdetére.
A születésem napjának sem örültem soha;
Hát minek belém egyáltalán szülinap?

Annyiféleképpen haltam már meg eddig is,
Hogy nem remélek többé én soha semmit.
Talán csak egy gyors, fájdalommentes halált;
Az azért olcsóbb, mint az iPhone tizenvalahány.

Tőled sem remélnék sokat: az is elég lenne,
Ha a kezedet fogva távozhatnék el örökre.
De a jobbik eszem tudja: sosem érsz hozzám,
Mert viszonzatlan szerettelek, mint mindenki mást.